"A szakmák ma már önnemzéssel szaporodnak, és lassan már a cérna befűzéséhez is három szakember kell: egy, aki a cérnához ért, egy, aki a tűhöz, és egy, aki a lyukhoz.” (Nógrádi Gábor)
BÁRÁNYFELHŐ BODORÍTÓ
A Bárányfelhő Bodorító pálya a Természet, környezet pályakörön belül helyezkedik el.
Elhelyezkedés a FEOR-ban:
Rövid leírás:
Szaporítja, neveli, gondozza a szabadégi egynyári vagy évelő bárányfelhőket. A felhőket érdekes, egyedi alakjukért bodorítja.
Főbb tevékenységek
Feladata a napi égbolt-karbantartási feladatok ellátása: a keletkező új felhőket kategorizálja, nyilvántartásba veszi, iktatja, válogatja. Ismeri a pehely- zivatar- párna – és egyéb felhőfajtákat. Nagy biztonsággal különbözteti meg egymástól az alacsonyszintű- középszintű és magasszintű felhőket. Meghatározza a bodorítandó felhők típusát és mennyiségét. Előkészíti az eget, pótolja a hiányzó tápanyagokat. Elveti a felhőmagvakat, elülteti a felhőpalántákat, felhőcsemetéket. Elvégzi a bodorítást a bodorítóollóval. Gondoskodik a felhők öntözéséről, a megfelelő hőmérsékletről és páratartalomról. Védi a felhőket a környezeti károktól. Összegyűjti és pótolja az elöregedett vagy elpusztult felhőket.
A jó önéletrajz biztosítja számunkra, hogy bejussunk egy állásinterjúra. Ezért nagyon fontos, hogy a kiválasztást végző szakemberek elvárásainak megfelelően készítsük el. A helyesírási hibák, elütések, pongyola fogalmazás erősen kerülendő. (Pintér, 1996)
Az önéletrajz megírásánál az adott cég kívánalmait kell figyelembe vennünk. Kérhetnek tőlünk hagyományos vagy amerikai típusú önéletrajzot, kézzel vagy géppel írt, illetve általános vagy szakmai önéletrajzot. Általános alapelv, hogy igyekezzünk 1 oldalra szorítani a terjedelmet, vagy ha ez nem megoldható, számozzuk be az oldalakat, és fűzzük össze a lapokat. A szöveget gondosan formázzuk meg, ügyeljünk az elrendezésre, tegyük könnyen olvashatóvá. A szövegrészek legyenek arányosak. A lap alján legyen dátum és aláírás. Aláírásunk legyen lendületes, magabiztosságot sugárzó. Talán magától értetődőnek tűnik, mégis sokan követik el azt a hibát, hogy családi fotót, vagy előnytelen fényképet szerepeltetnek az önéletrajzukban. Ne sajnáljuk egy profi portékép költségét, hiszen hamar megtérül, ha elnyerjük a kívánt pozíciót. (Budavári-Takács, 2011)
Milyen lehetőségeink vannak egyéniségünk kifejezésére ezen a téren? Például, az önéletrajzunkat nyomtathatjuk prémium minőségű papírra, amelyet jó érzés kézbe venni. Kreativitást igénylő munkakörök esetében használhatunk különböző színeket, díszítőelemeket is. Ugyanakkor pl. egy banki vagy hivatali pozíciónál kimondottan hátrányos lehet az egyediség hangsúlyozása. Arra is ügyeljünk, hogy ha elektronikus úton küldjük el az önéletrajzot, valószínűleg fekete-fehérben fogják kinyomtatni azt, és az eredetileg gyönyörű színekben pompázó dokumentumot a szürke szín fogja uralni. Fontos, hogy az önéletrajzban megadott e-mail cím hivatalos legyen (pl. vezetéknév.keresztnév@szolgáltató.hu).
Ha már tudjuk, mi mit szeretnénk, mely területen tudnánk hosszú távon megelégedettséggel dolgozni, el kell kezdenünk kifelé is képviselni azt. Nem elég kiváló szakembernek lenni; személyes megjelenésünkkel is ezt kell sugároznunk.
Megjelenésünk része az öltözékünk, beszédmódunk, kézfogásunk/testbeszédünk és még az illatunk is. A cél egy magabiztos, hiteles fellépés a jó benyomáskeltés érdekében.
Egy álláshirdetésre az adott munkahely elvárásai szerint kell öltözködnünk – nem mindegy például, hogy egy banknál, vagy egy reklámcégnél szeretnénk elhelyezkedni. Hölgyek sminkje és az illatszerek használata legyen diszkrét, óvakodjunk a hivalkodástól. Kézfogásunk legyen rövid és határozott, tartsunk szemkontaktust azzal, akihez beszélünk (de ne bámuljuk), arckifejezésünk legyen barátságos, mosolyogjunk, amikor helyénvaló. Testtartásunk legyen nyugodt és önbizalmat kifejező. Gesztusaink legyenek visszafogottak, de természetesek. (Pintér, 1996)
Beszédünkkel kapcsolatban a szakértő azt tanácsolja, hogy óvakodjunk a terjengős mondatoktól. Figyeljünk rá, hogy az izgalom hatására ne változzon túl vékonnyá vagy méllyé a hangunk, hanem tiszta és erős hangon beszéljünk. A halk beszéd önbizalomhiányt sugall. (Pintér, 1996)
Önismeret birtokában hatékonyabban tudjuk feldolgozni a rendelkezésünkre álló információkat (gondolatok, érzelmek). Képességeink és lehetőségeink ismerete segít megtalálnunk helyünket a világban. Ehhez szükségünk van különböző helyzetekben kipróbálni, megtapasztalni önmagunkat, ez azonban csak akkor lesz eredményes, ha készek vagyunk belenézni abba a tükörbe, amelyet környezetünk mutat nekünk, észrevenni és tanulni hibáinkból. Tehát az önismereti munka nyitottságot igényel. (Budavári-Takács, 2011)
Tisztában kell lennünk vele, hogy mit akarunk, és mire vagyunk alkalmasak. Ehhez a következő önvizsgálati kérdések nyújthatnak segítséget: Mi tesz minket boldoggá? Mi az, ami ösztönzőleg hat ránk a munkavégzés során? Mi akadályoz bennünket abban, hogy elérjük, amit szeretnénk? (Pintér, 1996) Az ehhez hasonló kérdésekre adott válaszaink lehetővé teszik, hogy felismerjük, mennyire illeszkedünk egy adott munkakörhöz, vagy a szervezeti kultúrához. Erősségeink és gyengeségeink ismerete megakadályozza, hogy zsákutcákba fussunk, és ezáltal értékes éveket pazaroljunk el életünkből olyan munkahelyeken, amelyek nem biztosítják képességeink kibontakoztatását. (Budavári-Takács, 2011)
Határozzuk meg, és vállaljuk fel értékrendünket! Így vonzani fogjuk azokat, akik hasonló értékrenddel rendelkeznek. Legyünk tisztában képességeinkkel! Hozzunk létre egy „énötvözetet” – mondjuk el, mit tudunk nyújtani egy lehetséges megbízónak. Keressük meg életünk célját, és tartsuk magunkat ahhoz! Ez az idő múlásával kikristályosodik. Tudni fogjuk mi az, amit nem szeretünk, amihez nem értünk, amit biztosan nem szeretnénk csinálni. Ez is közelebb visz bennünket önmagunk meghatározásához. Énmárkánk tükrözze életcélunkat, ami vezérel minket. Nem szükséges mindent elvállalnunk; merjünk nemet mondani!
Tartsunk lépést a változásokkal, és kérjünk visszajelzést. (Purkiss-Royston, 2010)
Míg az elmúlt generációk egy vagy két munkahelyen dolgoztak egész életük során, a munkapiaci helyzet változásai miatt mi többször is kénytelenek vagyunk váltani. Folyamatosan késznek kell lennünk rá, hogy egyéni karrierünket tovább építsük, mert ezt nem teszi meg senki más helyettünk. Pozitív változás, hogy ma már olyan munkát választhatunk, amelyen keresztül megvalósítjuk önmagunkat. A vertikális karrierépítésen kívül horizontális irányba is mozdulhatunk, annak megfelelően, hogy milyen munkakör felel meg leginkább igényeinknek. (Purkiss-Royston, 2010.)
De nem mindegy, hogyan vágunk bele a karrierépítésbe. Vannak bizonyos szabályok, amelyeknek eleget kell tennünk, ha sikerrel szeretnénk járni, különben úgy járhatunk, mint az a tehetséges szakember, aki egy bank fiókfőnöki állására jelentkezett. A pályázatként beadott üzleti terve szakmailag kifogástalan volt, de tele volt gépelési hibákkal. Aki nem ismerte a pályázót, nem tudhatta, hogy ezek nem helyesírási hibák, csupán elütések. Ennek ellenére behívták interjúra – amin kinyúlt pulóverben és kigombolt inggallérral jelent meg.
Utána csodálkozva kérdezte ismerősétől, vajon miért nem őt választották. Nos, vagy saját magát kellett volna a vágyott pozícióhoz alakítania – bár ez valószínűleg csak ideig-óráig sikerült volna, vagy pedig – és ez lett volna a bölcsebb megoldás – a személyiségének megfelelő pozíciót kellett volna megpályáznia. (Pintér, 1996)
Első lépésként tehát önmagunkat kell megismernünk; enélkül minden „trükk”, önmarketing csak üres próbálkozás, ami a munkáltatónak és a munkavállalónak egyaránt kárt okoz hosszú távon.
A pályaválasztás során hozott döntések hosszú távon befolyásolják életünket, ezért nem csak azt kell számba venni , hogy milyen egzisztenciát biztosít a választott szakma, hanem azt is, hogy mennyire illik a pályaválasztó személyiségéhez, mennyire fogja szeretni az adott munkát.
A történelem során természetes volt, hogy a fiatalok a családban sajátították el a későbbi munkájukhoz szükséges készségeket. Nem volt kérdés, hogy szüleik tevékenységét folytatják-e; a szabad választás kevesek igénye és kiváltsága volt. Ma is gyakori, hogy a generációk óta űzött foglalkozást „öröklik” a gyerekek – ilyenek például a híres orvos-, ügyvéd-, színész-, művészdinasztiák. Arra is sok példát látunk, hogy a családi vállalkozást viszik tovább a fiatalok.
Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete szerint ezekben az esetekben korai zárásról beszélünk, amikor a serdülők átvett identitásmintákat választanak, nem pedig egy megélt identitáskrízist követően döntenek (Erikson, 1991). Sikeres életutakat ismerhetünk meg a Bach-, Zsolnay-, Korányi-, Gundel-dinasztiák történetéből, amikor a fiatalok életre szóló szenvedéllyel tudták folytatni az ősök munkásságát. Ha azonban csak a megszokás és
kudarckerülés visz valakit tovább a szülők által kitaposott úton, annak később unalom, fásultság, teljesítménycsökkenés, kiégés a következménye.
Ezért fontos, hogy a pályaválasztás során figyelembe vegyük érdeklődésünket, képességeinket, az általunk fontosnak tartott értékeket, és önismereten alapuló döntést hozzunk – akár szüleink pályáját követjük, akár más szakmát választunk. Ha így járunk el, azzal sokévi sodródást, időveszteséget spórolhatunk meg magunknak, és megalapozhatjuk saját sikeres pályafutásunkat.
A mai családok széttöredezettsége megnehezíti a pozitív minták átadását. Mára a celebek váltak példaképpé, és a teljesítmény helyett a szereplésben megnyilvánuló tehetség vált mérvadóvá. A kemény munka szerepe leértékelődött. A szakmák gyorsan változnak, ezért a felnőtt társadalom is bizonytalan abban, milyen készségeket fejlesszen a fiatalokban.
Csíkszentmihályi Mihály felhívja rá a figyelmet, hogy – mivel a munka világa egyre kiszámíthatatlanabbá válik, és nem mindig biztosítja számunka az érdekes, kreatív munkavégzés lehetőségét - fontos a munka iránti fogékony attitűd átadása a fiatalabb generációknak. Ebben támaszkodhatunk a munka és a játék hasonlóságára, mivel a munka is belső jutalmakkal szolgál, van elérendő célja és szabályai, valamint visszajelzéssel szolgál teljesítményünkről. A Flow-elmélet a munkában is érvényesül; lehetséges a koncentrált elmélyülés, miközben magunk mögött hagyjuk a mindennapi gondokat.
Csíkszentmihályi két tanulási stratégiát javasol a jövő munkavállalóinak képzéséhez:
Egy serdülők körében végzett vizsgálat elemzésének eredményeként a szerző azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy kíváncsiságot és érdeklődést kell kialakítani a fiatalokban az élet egésze iránt. A flow pozitív élményének megtapasztalása a tanulás és képességfejlesztés hasznos eszköze, amelynek során az önmagát tudatosan irányítani képes fiatal pozitív énképre tesz szert, és belsőleg motivált lesz, hosszú távon is. A kemény munka és a játékosság elegye segít abban, hogy megtanulják élvezni a kihívásokat és boldoguljanak az életben. (Csíkszentmihályi, 2011)
---
Csíkszentmihályi M. (2011): Életre hangolva – A felnőtté válás útvesztői. Budapest,
Nyitott Könyvműhely, 32-43 p., 333 p.
Super 10. tétele szerint „A munkával és az élettel való elégedettség attól függ, milyen mértékben talált az egyén lehetőséget képességeinek, érdeklődési körének, személyiségjellemzőinek és értékítéletének hasznosítására.” (Szilágyi, 2015)
Minden embernek más és más fontos az életben, így a munka világában is. Van, akit a magasabb fizetés, van, akit a presztízs, megint mást a jó kollektíva vonz egy munkahelyhez. Ezek azok az értékek, amelyek egyrészt személyiségéből, másrészt az őt körülvevő társadalomból származnak, s amelyeket az egyén különböző tevékenységei során igyekszik érvényre juttatni. „Hozza” a családból, ismeretei, érzelmei alakítják, formálják. Minden
személyt jellemez egyfajta irányultság, amely meghatározza magatartását, ezt nevezzük értékorientációnak.
„Mi lehet jobb annál, mint szeretni, amit csinálunk, és
tudni, hogy annak értéke is van?”
(Katherine Graham)
A tartalmas és boldog élet fontos összetevője az örömteli munkavégzés. Ha ez adott, szinte észre sem vesszük az idő múlását, a feladatok megoldása sikerélménnyel tölt el bennünket, és munkaidőn kívül is szívesen gondolunk a munkánkra. Ezt a sajátos lelkiállapotot nevezzük munkaelégedettségnek, amely egy pozitív érzelmi viszonyulást fejez ki munkánk iránt (Klein B – Klein S 2006). A munkavállalói elkötelezettség a munkával kapcsolatos értékek
elfogadását és a velük való azonosulást jelenti, érzelmi viszonyulás mellett viselkedéses elemeket is tartalmaz (Fister, 2013)
Míg régebben a munkavállalók elfogadták, hogy nekik kell alkalmazkodniuk a munkahelyi körülményekhez és a szervezeti kultúrához, az Y generációs munkavállalók nyílt véleményalkotásukkal, igényeik kommunikálásával feladják a leckét napjaink munkáltatóinak, akiknek egyre nagyobb gondot okoz a dolgozók megtartása. Így az igények megértése és kezelése közös érdek. Egy elégedett dolgozó várhatóan nagyobb elkötelezettséggel végzi munkáját és hosszabb távon marad a szervezetben, ezért egyre fontosabbá válik annak ismerete, hogy milyen tényezők befolyásolják a munkahelyi elégedettséget és elkötelezettséget.