"Az Európai Bizottság becslései szerint 2020-ra mintegy 500000 digitális álláshely marad betöltetlenül az Európai Unióban" (forrás: A Future -Looking Agenda for Career Guidance - Magyar fejezetek, 8. oldal). Ezzel párhuzamosan strukturális, technológiai munkanélküliség jelentkezik, amelynek egyik oka, hogy "gyorsabban fedezünk fel a munkaerőt megtakarító megoldásokat, mint ahogyan új feladatokkal el tudjuk látni a munkaerőt".A magyarországi statisztikákat tekintve azt látjuk, hogy a lakosság kb. 1/4-e 8 általános iskolai vagy annál alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezik (http://www.ksh.hu/nepszamlalas/tablak_iskolazottsag (link is external), 2011-es adat). Az OECD/PISA felmérések (https://www.oktatas.hu/pub_bin/dload/kozoktatas/nemzetkozi_meresek/pisa/... (link is external)) pedig rámutatnak, hogy a magyar tanulók eredményei mindhárom területen (szövegértés, matematika, természettudományok) romlottak a 2000-es szinthez képest. A tanulók 1/4-e nem éri el az alapszintet természettudományi területen. Mindhárom területen az OECD átlag alatt teljesítünk.
Talán ennyi statisztikai adat is kellően alátámasztja, hogy a társadalom jelentős hányada (több, mint 20%-a) nehezen lesz foglalkoztatható a jövőben. Valójában már most problémát okoz, hogy az üres álláshelyek nem tölthetőek fel a munka nélkül maradókkal, mert készségeik, ismereteik nem elégségesek. Nagy részük funkcionális analfabéta, nem képezhető a digitális technológia kezelésére.
A foglalkoztatási formákat illetően, az atipikus foglalkoztatási formák jelentősége megnő a jövőben.
Itt főként a részmunkaidős, munkakör-megosztásos (job sharing), több munkáltatóval fennálló munkaviszonyokra gondolok, amikor is átmeneti jellegű, behívásos alapon működő és egyéb, nagy rugalmasságot igénylő formákban dolgozunk majd. Pl. hajnalban kutyát sétáltatok, délelőtt bébiszitterkedem, délután asszisztens vagyok egy irodában, este vagy hétvégén pedig egy gyorsétteremben dolgozom.
