Mivel van néhány olyan fogalom, amelyet magától értetődően használunk, de mégsem biztos, hogy ugyanazt értjük alatta mindannyian, úgy gondoltam, hogy készítek egy kis "lexikont", amire bármikor ránézhetünk, ha nem vagyunk biztosak valaminek a jelentésében.

Kezdjük az alapoktól!
 

• Pálya: Eredeti jelentése: "lovak száguldása", majd maga a pálya, ahol versenyeztek. Később ezt a szót vették át a vasút építésénél (sínpálya), a csillagászatban (bolygók pályája) is. Esetünkben életpályát, szakmai pályafutást értünk alatta.
• Orientáció: irányultságot jelent. Általában már egészen kicsi kortól megmutatkozik egy gyermek irányultsága, amely lehet humán, műszaki, gazdasági, jogi. Azért is fontos, hogy ezzel tisztában legyünk, mert így nem bizonytalanodunk el, ha arról akarnak meggyőzni minket, hogy a pályaorientáció feladata a fiataloknak a gazdaság igényeinek megfelelő irányba terelése. Az ugyanis nem pályaorientáció, hanem
• Pályairányítás: A szocializmusban, sőt korábban (és később) is találkozhattunk vele. A "megfelelő embert a megfelelő helyre", '1 ember - 1 pálya" "munkaalapú társadalom" és "nemzetgazdasági érdekek" emlegetésekor pályairányítással állunk szemben, aminek semmi köze nincs a pályaorientációhoz. Ha tehát bárkitől olyan mondatot hallunk, hogy " a pályaorientáció nem töltötte be a szerepét, mert nem irányított elég fiatalt a szakmaképzés felé" - nos az illető nincs tisztában azzal, hogy mi az a pályaorientáció. Ugyanis a pályaorientáció mindig az egyénből indul ki, és az egyén szempontjából legmegfelelőbb pálya megtalálása a feladata és célja.

Szeretnél még többet megtudni? Lapozz!

• Választás: döntés 2 vagy több lehetőség között. A
• Pályaválasztás tehát a döntésre fókuszál. A pályaorientációtól eltérően, ami egy hosszú, akár évtizedekig tartó folyamat, a pályaválasztás viszonylag rövid ideig (néhány hónap) tart. 7.-8. osztályban kerül először abba a helyzetbe a fiatal, hogy döntenie kell: mi szeretne lenni, és ehhez milyen megfelelő képzést válasszon. 14 éves korban a legtöbben nem vagyunk elég érettek egy ilyen nagy volumenű döntés meghozatalához, ezért a szülők befolyása nagy. Ez nem baj, egyszerűen csak így van. Vekerdy Tamással egyetértve vallom, hogy nem "most dől el a jövőd", és nem tudja tönkretenni magát egy életre a fiatal - bár tény, hogy az  oktatási rendszer most is folyó átalakítása megnehezíti a későbbi korrekciót, ha most nem jól dönt valaki. A pályaorientációnak éppen az az értelme, hogy jól megalapozott döntéssel sok zsákutcát tudunk megspórolni magunknak. Ne felejtsük el, hogy mindig ott van a
• Pályamódosítás lehetősége, amivel közelebb juthatunk az egyéniségünknek megfelelő pályához. Nincs ezen semmi szégyellnivaló, hiszen 14 évesen még nincs kialakult egyéniségünk, később viszont rájöhetünk, miben tudunk kiteljesedni. Az "amit elkezdtél, fejezd is be" elv ebben az esetben nem igaz. Miért maradnánk évtizedeken át egy olyan pályán, amit nem is szeretünk?

És a végére még néhány gondolat:

Tapasztalatom szerint a fiatalok nem kapnak megfelelő segítséget ahhoz, hogy tisztába jöjjenek saját képességeikkel, értékeikkel. Ingerelárasztásban részesülnek (sulibörzék, mások véleménye stb.), és a folyamat nincs felfűzve egy logikai tervbe. Ahogyan fentebb említettem, a pályaorientáció egy évekig tartó folyamat, amely hozzásegíti a fiatalt, hogy önismeretre tegyen szert (érdeklődés, képesség, munkamód és érték személyiségjellemzők megismerése), információkat gyűjtsön, megismerje a családtörténetét ( pl. orvos, ügyvéd dinasztiák) és realitásorientációra tegyen szert. Ez leginkább a pályák/szakmák, a munkaerőpiac és a képzési rendszer ismeretét feltételezi. Így tud megalapozott döntést hozni, amely nem egy időnyomás alatti, szükségképpen érzelemalapú döntés lesz - amilyen véleményem szerint a legtöbb továbbtanulással kapcsolatos döntés jelenleg.

Összegezve: A pályaválasztást egy pályaorientációs folyamat előzi meg, amely születésünktől kezdve, sőt korábban kezdődően befolyásolja későbbi pályánkat. Szüleink, őseink szakmai pályafutása ugyanis befolyással van/lehet a mi későbbi döntéseinkre (akár pozitív, akár negatív példaként). Óvodás korban már elég jól megfigyelhető, hogy milyen típusú játékokat  preferál a gyermek (orvosos, boltos, építő játékok, rajzolás, babázás stb.). Sajnos, az iskola semmilyen módon nem épít azokra a megfigyelésekre, amikkel az óvodapedagógusok rendelkeznek, sőt, nem is foglalkozik pályaorientációs kérdésekkel (magániskolákban, alapítványi iskolákban esetleg). Ezért a szülőknek kell figyelni ezekre a jelekre. Szabadidős programokon figyeljük meg, hogy gyermekünket mi vonzza, mitől csillog a szeme - az mutatja meg az érdeklődését. A képességeit pedig az mutatja, hogy mi megy neki könnyen, mely tantárgyakból a legjobb. A munkamód abban mutatkozik meg, hogy inkább bent, vagy inkább kint szeret tevékenykedni, inkább egyedül, vagy társaságban, lassan vagy gyorsan stb. Az értékek (anyagiak, társaság, presztízs igénye stb.) általában a család alapvető értékeivel megegyezőek.